Luna és Chara átjöttek hozzánk, Luna este tízig itt volt és dumálgattunk. Mikor a buszmegállóhoz kísértük Charat, összetalálkoztam egy sráccal, akit tavaly nyár óta ismerek látásból. Az egész úgy kezdődött, hogy Charara vártam a kutyámmal, hogy menjünk sétálni, amikor lehajtott mellettem egy biciklis srác és jó alaposan megnézett magának. Pár nap múlva ugyanez lejátszódott. Pár héttel később szintén, de akkor már egymásra is mosolyogtunk. Hogy mi okból, azt nem tudom. Mire legközelebb összefutottam vele, már ősz volt, akkor köszöntünk is, és ez így ment egész télen. Háromhetente azért összefutottunk merő véletlenségből az utcán. Cupák mindig mondta, hogy menjek oda hozzá dumálni, de nem mertem... :)) Én hülye :) Most meg amikor összeakadtunk, egy sablonkérdés után öt percig vígan elcsevegtünk a háziállatokról, és mindeközben Luna szívecskéket rajzolt Charanak, aki ekkor már a buszon utazott. Luna meg a busz mellett ment és magyarázott neki... Csak kár, hogy nem azt, amit látott. Mert az nem az volt. Vagy... nem is tudom... Jó fej srácnak tűnik. Marcinak hívják. Be is mutatkozott. :)))