Folyton változom, mégis ugyanaz maradok,
Gondolataim kis rézcsengettyűk és harangok.
Kopár sziklafal vagyok és zöldellő fűtenger,
Vannak hibáim és mégse vagyok ember.
Eleven tűz vagyok, mégis jéggé fagyok,
Mert nem tudom, mit akarok...
Futnak a percek, az idő rabja lettem,
Nem emlékszem már, hogy kit és miért szerettem.
...
Morgannek megmutattam, szerinte így kéne hagyjam, mert így jó. Márminthogy ne írjam tovább. Szvsz nem is fogom... :) Csak úgy eszembe jutott.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
