Jippé! A mai napom remek volt! Nem volt suli, mert az iskolánk kórusát meghívták Szentendrére, hogy az ottani Móricz Zsigmond Gimnázium tagjai - illetve énekkara - megismerjenek minket és ezen alkalomból énekeljünk is.
Reggel hétkor gyülekeztünk szép sorban a Batthyány téri HÉV-megállónál. Mi Charaval az elsők között érkeztünk, utánunk a "Tanár Úr", alias Norbi bá'. Kisvártatva szálingózni kezdtek a kórustagok, a mieink és tizenöt perc elteltével - ami nagyon nehezen telt el - elindultunk Szentendrére. Odafelé végig álltunk az ajtóban, míg a többiek ültek. Pontosabban Subi, Chara és én álltunk, a többiek punnyadtak. Miután megérkeztünk, az iskola igazgatója (?) fogadott minket és elvezetett egy szép sárga Volán-buszhoz, amivel eltrappoltunk a Skanzenhez. Ami nagyon szép volt, meg minden. A buszban végig énekeltünk, mert késésben voltunk és beéneklésre már nem volt idő, ezért Norbi bá' félig a busz tetejéről kapaszkodva-lógva integetett nekünk és mutatta, hogy mit és hogy énekeljünk... Persze nem egyszer röhögőgörcsöt kapott, és persze mi is... Aztán Subi előszedte a "hátamon a púpom" kezdetű, kissé idióta, de felettébb aranyos dalocskát, ami mindössze kétsoros és azt kezdtük el dalolni hatan a kórusból. Mi hatan, akik a Messiáson is énekeltünk a Zeneakadémián. Pár hatalmas fékezés után megláttuk a nagy füves területet, ahol a következő öt-hat órát eltöltöttük. Felrohantunk a színpadra, gyakorlásképp elénekeltük a dalokat, majd átöltöztünk fehér ingbe és vártuk, hogy elkezdődjék a műsor. Volt sok duma, végül énekeltünk, mindenki énekelt, tapsoltak és ekkor jött a meglepetés, mert mi nem tudtuk, hogy egész délután kézműves foglalkozás lesz, lángosevés, íjászkodás, kardozás, gólyalábazás, és minden klassz dolog. Szövés-fonás, agyagedények kisütögetése, bodzaszörp, és hidegkaja ebédre. Csak jó dolgok voltak, és azt hittük, hogy ez most unalmas lesz... De végül mi szórakoztunk a legjobban.