Nyüssz... Kábé negyven perce keltem... Anyám azzal ébresztett valamikor délután két óra körül, hogy kész az ebéd... Na, mondom, most rögtön kimászom az ágyból és pizsamában nekiállok ebédelni... Nehhem... Ehelyett szépen végigsétáltam a zöld szőnyegemen, betámolyogtam a fürdőszobába és szépen lezuhanyoztam, amivel elértem még azt is, hogy felébredtem teljesen. Így ráadásul nem kell kávét innom, ami egészségtelen... :PPP Holnap anyák napja. Szerintem szokásom szerint hajnali ötkor felkelek - ami nagyon nehéz lesz :) - és a kertből csórok egy kis orgonát. Illetve nem is a kertből, mert épp az a lényeg, hogy a kertben nincs és azért kell csórni... Tehát átbattyogok a szomszédhoz és a rohadt nagy orgonabokrából elcsenek egy pár ágat. Jahhaj... Tegnap este 10-11 óra körül nekiálltam osztogatni a kedvenc számomat kettővel, majd megint kettővel, majd megint, majd megint... Vááá, a végén ideggörcsöt kaptam kis híján, de legalább 100%-osan megértettem, hogy az érték mindig csak közelít a nullához, de soha nem éri el. Persze nem ez volt a lényeg, hanem a Chauchy-féle konvergens kritérium... Csak tudnám, hogy miért foglalkozom én ilyesmivel... Ahhoz képest, hogy én vagyok az osztály egyik leggyengébb matekosa, eléggé érdekelnek az ilyenek, de hasznát se tudom venni... A fizikával ugyanígy vagyok... Egyrészt borzasztóan utálom, mert nem vagyok belőle jó, mindig csak ketteseket szerzek össze, de néhány feladat olyannyira elgondolkodtatott, hogy magam is meglepődtem, hogy ennyire érdekel. Na jó, inkább nem hordok itt össze ennyi baromságot, mert a végén teljesen idiótának tűnök... Mondjuk egy kicsit az is vagyok, de ez most mellékes :))