A matek év végi témazáró nem lett valami fényes... Meglett a hetedik elégtelenem zsinórban.
Amikor a tanár behozta a dogákat, odalökte a Mocsárynak, de az meg mindenkivel leállt dumálni, erre a tanár elkezdett kiabálni, hogy ne szarakodjon már, mert ettől az órától függ az év végi jegyem. Erre kissé összerezzentem, mert azt hittem, jól írtam meg a dolgozatot. Hát nem. Ekkora karót is rég láttam... Mikor minden dolgozat a tulajdonosához visszakerült, a tanárnő rám nézett és próbálta közölni velem, hogy akkor most minden feladatot, ami a dolgozatban volt, megoldok a táblánál, és ettől függ, hogy bukás lesz-e vagy sem... Hát kimentem... Remegő lábakkal kicsörtettem a tábláig, remegő kézzel megfogtam egy krétát és remegő hanggal nekiálltam makogni. Egy ideig szerencsétlenkedtem, aztán visszafojtott könnyekkel szépen megoldottam az összes feladatot. A tanárnő sok helyen segített, így lett az egész szinte hibátlan. Ha nem segít, a fele se sikerül. Aztán kérdezett pár dolgot, hogy készültem-e a dolgozatokra, és ha nem, miért nem, aztán végül átengedett kettessel.
Az egy dolog, hogy örülök a jegynek, de azegy másik dolog, hogy nem érdemlem meg a kettest. És így már hiába van meg a kettes, amivel év végén átmegyek, azt mégse igazán én szereztem.
Más egyéb nem volt ma. Töriórán felelt néhány ember a jobb jegyért, én meg egész nap pánikoltam, hogy én leszek az egyik. Szerencsére ezt megúsztam. Chara és Luna viszont kapott pár kérdést, és ahogy Charan láttam, meglepte a dolgo, hogy felelnie kell. Őszinte legyek? Szerintem elő se vette az ellenőrzőjét, hogy megtudja, miből hányasra áll, úgyhogy azért tényleg nagyon kedves volt a tanárnőtől, hogy megadta neki mégis az ötöst. Ugyanis egy kérdésre se tudta a választ, legfeljebb segítséggel. Nem Chara miatt érzem igazságtalannak. Akkor is így gondolnám, hogyha akárki más lett volna a helyében. XY is ugyanúgy megérdemelte volna a rosszabb jegyet egy ilyen helyzetben. Szóval szerintem ennek nem így kéne működnie. Áh, hagyjuk, borzalmas állapotban vagyok a matek miatt.
Mocsáry bukott kémiából. Esküszöm, megsajnáltam. Három év alatt egyszer nem szólt hozzám kedvesen, utált, én is utáltam őt, kerültük egymást. De amikor a dupla angol óra közti nagyszünetben bénán betámolygott a terembe, és leült a pad tetejére, olyan hihetetlenül rossz kedve volt - amit meg is értek - hogy tényleg megsajnáltam. Nem szokásom pedig. Tulajdonképpen jó fej volt, ha éppen nem szekált. Márkó és a Király is elmennek jövőre, bár a Márkót nem engedi az anyja el. Szívás.
Én meg most totál depressziós lettem. Most tényleg. Eddig csak mondtam, vagy biztos nem gondoltam komolyan, de most aztán tényleg depressziós kedvem lett. Utálom ezt. Csak nem tudom, mitől divat, ha valaki depressziós. Nagyon rossz állapot. Még csak nyüglődni se nyüglődik az ember, hanem mindenre rábólint, hagyja, hogy sodorja az ár magával, lesz ami lesz, kit érdekel... És most én is pont ezt érzem. Valaki vidítson fel...