Tulajdonképpen tényleg szoktam magammal beszélgetni. De mondjuk a legtöbbször ez vicces dolog... :))) Sőt, mindig az. De az a legjobb, amikor megpróbálom magam meggyőzni valamiről. Az egyik énem ellenkezik, a másik meg meg akarja győzni és a végén magam se tudom, mit akarok. Hm... De biztosan állítom, hogy normális vagyok. A hangok is ezt mondták.

Egész megszoktam a nyamvadt hml-kódokat. Legalább nem tudok nyamvadt emotikonokat rakni a blogomba. Érdekes, hogy mennyien utlálják ezeket a rohadt fejecskéket. Mondjuk én a szmájlikat se szeretem, egyedül a normális kettőspont-zárójel (illusztrálva: :) ) az, ami tetszik. Meg ennek a fordított változata (illusztrálva: (: ) amit Nodlee használ. Ez a kettő, ami még tetszik is. Ja és a vámpír, amiről azt hittem, hogy én találtam fel... :)= Na, megint egy nagyon értelmes bejegyzést láthattak és olvashattak a kedven bloglátogatók.
Olyanszívesen nekikezdenék egy új fanficnek, vagy akár többnek is, csak perpillanat nincs ötletem. Esetleg befejezem az évekkel ezelőtt elkezdett slasheimet... :PPP Ja és érdekes, hogy a :P szmájli mindenkinél mást jelent. Néhol kárörvendő, néhol nevetés, néhol tényleg egy mosolygós fej, kinyújtott nyelvel, megint máshol mérges fejecske, vagyis inkább "áhh, megint elcsesztem valami" jelentésű. Szóval ez érdekes.

Esetleg ebédelek egy kevés fagyit. De remélem, valami gyümölcsös van itthon, mert nem szeressem a csokisat... :PPP